Az Endresz Csoport és a Komáromi Erődök Barátainak Egyesülete január 12-én közösen emlékezett meg a doni katasztrófa 69. évfordulójáról, emléktábla-avatással és történészi előadással. A méltó helyszínt a Monostori erőd patinás falai adták. Míg korábban mindössze egy maroknyi ember vett részt a megemlékezésen, addig idén kicsinek bizonyult a terem.

  Ahogy azt az Endresz Csoport részéről Arlett Tamás elmondta, le kell számolni a tévhitekkel és féligazságokkal, amelyek Magyarország második világháborús vonatkozásait illetik. A Don kanyarban történtekről sokáig beszélni is tilos volt. Pedig az ott elhunyt katonák hősök voltak! 

„Feltehetjük a költői kérdést, hogy érdemes volt-e az életüket áldozni. Azok a férfiak nagy szerepet játszottak abban, hogy a nyugat nagy része nem került szovjet megszállás alá“ – fogalmazott Arlett Tamás.

A megemlékezésen részt vett az észak-komáromi Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás elnöke, Knirs Imre is, akinek családját is érintette a doni katasztrófa. Anyai nagyapja, Töltési Károly és apai nagyapja, Knirs Gyula is odaveszett a harcok során. A családot mélyen érintette a férfiak elvesztése, amelyről a mai napig semmiféle hivatalos dokumentumot nem kaptak. 

„Próbáltam kutakodni, de Nagykeszin a ‚40-es évektől kezdve minden hivatalos iratot megsemmisítettek, ugyancsak falakba ütköztem az egyházi feljegyzések terén is. Édesapám a tragédia történtekor mindössze 2 éves volt, így én már csak a hallottak alapján tudok minderről beszélni. Bízunk benne, hogy hamarosan a Felvidéken is lehetőségünk nyílik méltó módon megemlékezni a doni katasztrófa áldozatairól“ – mondta Knirs Imre.

A rendezvényen jelen volt a Don kanyar című könyv szerzője, dr. Szabó Péter alezredes, hadtörténész is, aki részletes történelmi beszámolóval szolgált a katasztrófa előzményeiről, a Don-kanyarnál történtekről, és azok hatásáról egyaránt. Elmondta, hogy Magyarország 1942-ben a német igényeket megtagadni már nem tudta, vállalnia kellett a szövetségesi kötelezettségeket. A 2. Hadsereg kialakításánál figyelembe vették, hogy a terhelés egyenlően érintse az ország valamennyi részét, ugyanakkor ügyeltek arra is, hogy ne a legképzettebb honvédeket küldjék a Donhoz. 

A hadsereg anyagi felszereltsége, fegyverzete tekintetében viszont arra törekedtek, hogy az a lehető legjobb legyen. Azonban az ország szűkös anyagi lehetőségei miatt ez a "legjobb" így is elmaradt a korabeli nemzetközi színvonaltól. A katonai vezetők alapvetően egy közép-európai hadszíntérben gondolkodtak, így esélyük sem volt a -40 fokos orosz télben. A Don-kanyarban 100-120 ezer katona vesztette életét.

A 69. évforduló alkalmából a komáromi KEBEL Egyesület emléktábla-avatással tisztelgett a hősök előtt.

 Az emléktábla avatás koszorúzással ért véget,melyen a komáromi jobbik ,valamit Vágó Sebestyén országgyűlési képviselő is elhelyezte a megemlékezés koszorúját.