Az elmúlt héten zajlott a csőd- és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi törvény módosításáról szóló vita.

Ha bárkinek mostanáig kétségei lettek volna, hogy igazándiból kinek az oldalán áll, kinek az érdekeit képviseli a Fidesz: a bankokét vagy az emberekét, az megint keserű leckét kaphatott az igazságból. Hiába írogatják a Magyar Nemzet és a többi kormánypárti lap publicistái könnyes szemmel, hogy most azért bünteti meg a pénzügyi-gazdasági háttérhatalom az Orbán-kormányt, mert a spekulánsok és a bankok érdekeivel szemben teljes mellszélességgel a magyar polgárok mellett állnak, ez a kiállás csupán néhány apróbb, elsősorban a gazdagok érdekeit szolgáló lépésből (pl. végtörlesztés) állt. A fontos kérdésekben ugyanolyan gyáván, cinkos összekacsintással védik a pénzvilág profitmaximalizálását, mint balliberális elődei. A csődtörvény vitája során ebből és a leplezetlen hatalmi arroganciából és gőgből kaptunk újra ízelítőt.

Évente több, mint százezer cég szűnik meg és nagyjából ennyi alakul, rengeteg közülük kifejezetten a csalás szándékával, a kiszolgáltatott kisvállalkozók megkopasztása céljából. Naponta lehet olvasni a történeteket, hogy egy adott beruházásra a fővállalkozó már eleve úgy nyújtja be a kedvező ajánlatot, hogy tisztában van vele, nem fogja és nem is akarja kifizetni a sor végén álló, a munkát ténylegesen elvégző alvállalkozókat, akik aztán kezdhetik végtelenre nyúló kálváriájukat. Az izraeli ingatlanberuházók tízből tíz esetben így járnak el, mégsem történik ellenük semmiféle hatósági fellépés, de ugyanez a helyzet a Megyeri-hídnál, az M6-os autópályánál és még sorolhatnánk az állami, önkormányzati nagyberuházásokat, ahol a fővállalkozó a végső fázisban csődöt jelentett, köztartozásokat és kkv-k tucatjait hagyva maga után. A jelenlegi magyar igazságszolgáltatás egyszerűen alkalmatlan az esetek eredményes kezelésére, és a „demokratikus” jogalkotás a jelek szerint nem akarja érdemben orvosolni a problémát.

A Jobbik vezérszónokaként engem ért a megtiszteltetés, hogy összefoglaljam mit szeretne megvalósítani a radikális erő a gazdaság stabil és átlátható működése szempontjából nagyon fontos területen. A tavalyi választási programunkban már lefektettük a sarokpontokat, tehát nem kell rögtönöznünk, mert tudjuk hogy milyen beavatkozásokra van szükség a csalók kiszűréséhez és visszatartásához a további gazdasági bűncselekmények megelőzése céljából. A gazdasági visszaélés gyanúja alapján a társaság vagyonának zár alá vétele, a csalárd, szándékosan okozott csőd kivizsgálása, és a bármilyen társaságot csődbe vivő személy eltiltása új cég alapításától, illetve a más társaságokban fennálló részesedésének nyilvánosságra hozatala. Tiszta és világos követelményrendszer, amely hatékonyan szűrné ki a bűnözőket és segítene a gazdaság kifehérítésében. Abban bíztunk, hogy a Fidesz is hasonló elvek mentén módosítja a csődtörvényt, ha már megkapták hozzá a komoly felhatalmazást. Persze nem meglepő, hogy újra csalódnunk kellett. A tálalás módja és személyeskedő, csúsztató hazudozás azonban tűrhetetlen!

A kormány tervezete csak a felszínt kapargatja, maszatol és apróságokat módosít, ahelyett hogy a lényegre tapintana. A lényeg a gazdasági maffiák felszámolása, a tisztességes gazdasági gyakorlatra való rászorítás, a körbetartozások felszámolása és a közpénzek befizetésének kikényszerítése. Ebből a szempontból nagyon kevés előrelépésre lehet számítani, hiába hívtuk fel rá a kormány figyelmét és nyújtottuk be –szokásunk szerint – módosító indítványok tucatjait. A legfelháborítóbb azonban az, hogy egy gazdasági társaság felszámolása esetén a hatályos jogszabály szerint első helyen a felszámoló költségeit kell megtéríteni, második helyen pedig a zálogjoggal biztosított követelést. Ez pedig a gyakorlatot figyelembe véve a banki hitel, amelyet ingatlanra terhelt jelzáloggal biztosítanak. A volt alkalmazott megélhetéséhez feltétlenül szükséges élet- vagy rokkantsági járadék csak ezt követően következik a sorban, csakúgy mint a mikro- és kisvállalkozás vagy a mezőgazdasági őstermelő felé fennálló tartozás. És talán nem fogják elhinni, de az adók, különböző köztartozások és az állam követelései csak ötödikként kerülhetnek sorra! A mostani módosítás ebben semmilyen változást nem fog hozni, nem nyúlnak hozzá! Tehát, hogy mindenki pontosan értse: az állam saját maga kezeskedik róla, hogy egy megszűnő cég megmaradt vagyonából elsősorban a maffiaszerűen működő felszámolókat és a bankokat fizessék ki, és csak sokadikként a sorban a köztartozásokat, a mindnyájunk közös bevételét, amire manapság a költségvetési hiány befoltozása miatt óriási szükség lenne. Ezt a kormány szánt szándékkal teszi, miközben minden fronton arról kommunikálnak, hogy mennyire az embereket képviselik, a valóságban éppen az ellenkezőjét cselekszik. Erre a gyakorlatra nyomatékosan hívtuk fel Gaudi-Nagy Tamással a közvélemény figyelmét, ami természetesen nem tetszett a kormány képviselőjének.

A rendkívül pökhendi és arrogáns Répássy Róbert igazságügyi államtitkár gátlástalanul csúsztatott és hazudott válaszában. Ez a magáról nagyon sokat – nagyon kevés alappal – képzelő zsúrfiúcska arról nevezetes, hogy az alkotmányügyi bizottságban rendre az indítványára szavazzák le fideszes bűntársai azokat a jobbikos javaslatokat, amelyek érdemben és nem csupán a marketing szintjén, ahogy a kormány teszi, segítenének a devizahitelesek problémáin. De a múltkor a volt állampárt bűneinek taglalását érintő vita közben általános elképedésre jelentette ki, hogy ’56-ot is jórészt kommunisták csinálták – amennyiben az azt követő megtorlásokra gondolt volna, feltétlenül igaza van – és Wittner Mária és a többi túlélő nem akarja, hogy most idős embereket ítéljenek el bűneikért. Nehéz erre a józanság mértékét megtartva mit mondani. Mindenesetre Mária néni világosan fogalmazott: neveket akar hallani, mert ő nem tud megbocsátani! És mi, jobbikosok sem tudunk a luxusnyugdíját változatlanul felhőtlenül élvező, a halálba küldöttek jajszavától nyugodtan alvó Biszku Bélának és bűntársainak. Nekünk 56 hősei a pesti srácok, Bajusz, a Corvin-köz parancsnoka és a rengeteg névtelen áldozat, akik közül sokakat összekötözött kézzel, arccal lefelé temettek, nem pedig Nagy Imre vagy a forradalmárokat lövető áruló, Maléter Pál. Persze ezt egy répássy nem értheti…

Mostani válaszában legalább nem próbálta menteni a menthetetlent, igaz őszintén el sem mondta, hogy a kormány miért a banki érdekeket védelmezi mindenáron, hanem azzal vádolt, hogy el sem olvastam a törvényjavaslatot. Tényeket nélkülöző felszólalását személyeskedve arra próbálta építeni, hogy azért bírálom most ékesszólóan a bankokat, mert korábban én is bankban dolgoztam. Noha ennek a törvény igazságtartalmához semmi köze nincs. Valóban bankban dolgoztam, ezért tudom megérteni a működésük logikáját és kíméletlen őszinteséggel elmondani, hogy milyen háttéralkuk és megalkuvások következtében vagyunk teljesen kiszolgáltatva a pénzügyi diktatúrának. Ebben fő felelőssége a kártékony és hazaáruló politikai elitünknek van, akik odadobták a magyarokat a banki önkénynek az elmúlt húsz évben. Köztünk az első Orbán-kormánynak, amely 2001-ben módosította a hitelintézetekről és pénzpiacokról szóló 1996. évi CXII. tövény (Hpt.) 210. §-át, lehetővé tegye a bankoknak, hogy a szerződések alapvető feltételeit, a kamatot, költséget, díjakat, gyakorlatilag bármit egyoldalúan, akár az üzletszabályban módosítsanak. A kormány előterjesztését 10 évvel ezelőtt megszavazta a teljes Fidesz-frakció, így Orbán Viktor is. Hát ilyen őszintén és hatékonyan védi a magyarokat az újabb bankárkormány.

Lenhardt Balázs

a Jobbik országgyűlési képviselője